A kezdetek kezdete. 

Leszögezendő:

1. Az utat nem az Őrségbe, Ausztriába, Szlovéniába, hanem Velencébe terveztük.
2. Udvardy Miki, az autós ember az utolsó utáni pillanatban kihátrált, meghiusítva ezzel az eredeti elképzelést.
3. Így hárman (Csaba, Bence és én /Balázs/) nyomtuk le ezt az első, úttörőnek számító BCSB-t.
4. Innen a név.
5. Mindezt másfél évvel később írjuk.

Tehát:

1. nap 6. 55-kor elrajtoltunk Csabával a Déliből. Én marha büdös voltam már akkor is, annyit rohangáltam az indulás előtt is. Bence Keszthelyen csatlakozott hozzánk 10. 41-kor. Az út nagyon "rövid" volt, mert 15.46-ra meg is érkeztünk Szentgotthárdra. Bagatell.

A kemping király, ráadásul szinte üres. Főző ezt-azt is kapunk, meg van kis konyha is, úgyhogy nincs más hátra, minthogy felverjük a sátrakat, bevásároljuk a legszükségesebbeket (sört, bort és Bencének édesség, meg puritán kajákat), és nyomás a bringás felderítőút a Hársas-tóhoz. A tó szép, de hideg van a fürdéshez, de legalább útközben Csaba kinézi magának, hol fog olcsó, kínai alsógatyát venni, mert azt nem hozott.Még Ausztriába is átpillantunk egy kicsit, épphogy és elkönyveljük, hogy ez azért más világ. Az egész nap nem tekerünk többet 25-30 km-nél.

Este mondjuk virslit eszünk (már nem emlékszem), jókat dumálunk és előre élvezzük a másnap ránk váró kilómétereket.